Egész életemben mindig keresgéltem mindig csapongtam a hobbik és foglalkozások között. Össze se tudom hány dolog volt amibe belekezdtem. A csipkézés volt az első olyan amit nem untam meg. Még ha nem is gyártom folyamatosan méterbe a csipkéket, de örömöt szerez.
Mikor elmentem erre a három napos rajztanfolyamra akkor még nem is gondoltam, hogy a rajz ennyire le fog kötni. Valahogy teljesen el tudok benne veszni és teljesen kikapcsol. Nyilván nem tökéletes amit csinálok (lehet-e valaha tökéletes?), de mikor "elkészül" egy rajzom akkor szinte el sem hiszem, hogy ez az én kezemből jött ki. Kicsit nehezen szoktam neki állni, mert még mindig hitetlenkedek, hogy én igenis képes vagyok erre. Természetesen vannak benne hibák, hiszen még egy éves sincs, hogy rajzolgatok, de próbálok mindig tanulni belőle. Nagyon örülök, hogy rátaláltam az elmetágító tanfolyamára, mert itt nem csak egy 3 napos tanfolyamot kaptam. Itt tartozok valahová! rendszeresen vannak mesterműhelyek ahol mindig más témán keresztül egyre mélyebb vízbe vagyunk beledobva. Az első önarckép után nem gondoltam volna, hogy én valaha is A3-as méretbe fogok rajzolni :) de bevállaltam és igyekeztem megbirkózni a nagy felületekkel és méretekkel. Aztán a legutóbbi két alkalommal már nem is gondolkoztam azon, hogy nagyba rajzoljak-e. Aztán jött a következő lépés: nincs maszatolás, minden felületet meg kell színezni. Ez nagyon nehezemre esett főleg ilyen nagy méreteknél. De most elkészült a rajz és tetszik :) tetszenek a vonalak :) bár tuti, hogy még ezerszer át fogom rajzolni, mert sose érzem késznek :D
Mind a kettő A3 méretben készült. Az arckép a frissebb rajz :)
