A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hunnia csipke. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hunnia csipke. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 13., hétfő

Hunnia csipke

Kedves Csipkés Barátaim!
A Hunnia csipkemúzeumban szeretnék elkezdeni egy sorozatot, melynek a lényege, hogy minden évben legyen lehetőség a hunnia csipke tanulására, gyakorlására. Emellett más csipkék oktatására is sor kerül, igényeitek szerint.
Idei téma.    Hunnia levelek, hegyes fordulás, rajzolvasás!
                   Nyitrai színes lencsipkék
 Oktatók: Regősné Kristóf Lídia és Fáy Judit
Ideje: 2013.05.23-26 csütörtök déltől – vasárnap délig.
Helyszín: Terény, Hunnia csipkemúzeum, Arany János u. 70.
Szállás: Terény, Árdai vendégház, Arany János u. 52.
Jelentkezni lehet    Fáy Juditnál 06-20/5190927
fay.tornoczky.judit@gmail.com
Költségek: 12000 Ft/fő. Ez az összeg tartalmazza a részvételi díjat, a 3 napi szállást, a csütörtök-péntek-szombat-vasárnapi ebédet. A többi étkezésről (reggeli, vacsora) közösen gondoskodunk.
Aki teheti hozzon egy kis sütit illetve gyümölcsöt.
Egyéb hoznivalók: Derűs jókedv és baráti szeretet. Csipkeverés kellékei, 20-as ekrü horgoló, Hunnia csipkéhez fehér gépi hímző.
Utazás: Busszal érdemes jönni, Újpest-Városkaputól indulnak a járatok. Balassagyarmaton át kell szállni a Szandaváralja felé induló buszra.
Szeretettel várlak Benneteket!

http://csipkemuzeum.com/aktualis/

2011. június 28., kedd

és a képek :)

még a párnán de már készen! :)


és leszedve. Azt hiszem megérte a sok munkát!



2011. június 26., vasárnap

és igeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen

kész a keszkenő!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Bevallom őszintén az utolsó karikákat kínszenvedéssel csináltam, de készen van! A szálak is el vannak dolgozva, már csak valahogy ki kell tisztítani és rádolgozni a textilre. Azt hiszem ez lesz a nehezebb munka, mert még nem nagyon csináltam ilyet, úgyhogy bízom benne, hogy nem rontom el (nagyon)! :) képet hozok hamarosan!

2011. április 19., kedd

ez a legfrissebb kép

Az utóbbi hetünk kicsit nem úgy alakult ahogy elterveztük, mert Bogikával eeg vizsgálatra kellett menni. Epilepszia gyanújával utalták be a neurológiára, ahova már másnapra be is rendeltek minket. Szerencsére nem találtak semmi bajt nála!
Így sajnos egy kicsit lelassultam a csipkével. Sajnos így a képen is látszik, hogy nagyon koszolódik :( pedig tényleg nagyon figyelek rá, hogy mindig megmossam a kezem, és mindig le is takarom. Még munka közben is csak az a része nincsen lefedve ahol éppen dolgozok. De sebaj, majd ha leveszem ki tudom mosni. Meg persze a szálakat is el kell még dolgozni :)


2011. április 13., szerda

készül készül :)

na nem ennyi van belőle kész :) hanem már sokkal több. Úgyhogy elég nagy esély van rá, hogy készen lesz!

2011. március 28., hétfő

Hunnia csipke

Ismét belekezdtem egy nagy munkába, amit már vártam egy ideje, hogy el tudjam kezdeni. A története pedig a dolognak, hogy egyik nagyon kedves barátnőm Judit, büszkélkedhet azzal, hogy sikerül megnyitnia a terényi csipkemúzeumot. Én nagyon büszke vagyok rá, és örülök, hogy sikerül beteljesíteni ezt az álmát! És mivel nekem ő már lassan 10 éve jó barátnőm, így arra gondoltam megajándékozom egy Hunnia csipkével. Szombaton sikerült a mintát kiválasztani, és én nagyon igyekszem, hogy készen is legyek vele!

És akkor a Hunnia csipkéről (forrás):

"A csipke jellegzetességei közé tartozik a szabad szálvezetés, az alaprajzon nem jelölik ki a tűpontokat, a letűzések a rajz vonalán kívül vannak, a motívumok szélén mindig egy vastagabb kontúrszál halad, és vékony szálból készül.
A Hunnia csipkét a XX. század elején Fáy Aladárné teremtette meg, aki magyaros motívumokkal gazdagította a sokféle külföldi formakincset. Az 1871 és 1944 között élt hölgy feljegyzései szerint már kislány korában szeretett volna olyan kézimunkát készíteni, amely magyaros motívumokból áll. Felnőttként határozta el, hogy készít magának egy tulipánokból szerkesztett, vert csipke mellényt. Ám a felületet nem akarta varrásokkal megszakítani. Így jött rá arra, hogy ha a vert csipke szálainak elosztását megoldja, és sikerül egy olyan párnát szerkesztenie, amely a mellény alakját formázza, akkor egyetlen darabból elkészítheti azt. Ezzel a módszerrel új lehetőségekhez jutott a vert csipke addig kötött és viszonylag egyhangú technikájához képest. 1910 körül készült el ez a ma is csodálatos finomságot megjelenítő, a kiállítás egyik legszebb darabjának számító mellényke.
Fáyné a sárközi fejkötők motívumait, a somogyi pásztorfaragások díszítéseit és a matyó hímzések némelyikét találta leginkább alkalmasnak a csipkeverésre. Kísérletét egy széttárt szárnyú páva formáján keresztül folytatta. A tárlókban látható páva alakú terítői a variációk számos lehetőségét bizonyítják.
Sok kísérletezés után született meg a különleges szálvetésű, magyaros mintájú, sűrű és szoros szövésű magyaros vert csipke. Miután éveken át tartott csipkekészítő tanfolyamokat, családtagjainak is továbbadta a tervezés és a készítés technikáját. Unokahúga, Edvi Illés Ilona festőművész szintén gyönyörű darabokat, mutatós csipkegallérokat, margarétás, kakasos, gránátalmás terítőket készített. Unokája, Fáy Ildikó már kislánykorában megtanulta, s ma Ónodi Szabó Sándorné néven műveli, tanítja a csipkeverést, gondozza a családi hagyatékot.
Jó tanítványnak bizonyult Möller Istvánné is, aki 1936-ban Kőröstarcsán a falu asszonyai számára csipkeverőtelepet létesített. A műfaj ekkor kapta a Hunnia csipke nevet, és ekkor vált védetté. A kőröstarcsai csipkeműhely munkái között ruhadíszek, gallérok, ruhaujj, kötény, felvarrható virágmotívumok, áttört, finom, bonyolult rajzú, leheletkönnyű alkotások sorát szemlélhetik meg a látogatók.
Ezt a vonulatot folytatta és egészítette ki új elképzelésekkel Ónodi Szabó Sándorné, aki nemcsak hűséges őrzője a hagyatéknak, hanem ha kell, hírvivője is. Tizenkét éves kora óta ismeri a Hunnia csipke készítésének technikáját. Nyugdíjaskorában könyvet is írt róla. Öt éve a népművészek Király Zsiga-díjával tüntették ki munkásságáért, 2002-ben Kiskunhalason életműdíjat kapott. Bekeretezett csipkéi önálló műalkotások. Különleges darabja a református világtalálkozó bárányos-zászlós emblémája, a lovon visszafelé nyilazó honfoglaló harcos. A magyaros formakincs gondolati tartalommal erősödve nála szinte új távlatok felé hívogatja a követőket."