de megpróbálok vele megküzdeni. Elkezdtem aggódni, mert a kezdeti nagy lendületem kicsit megtört, mert megijedtem, hogy én erre nem leszek képes. Aztán rávettem magam, hogy tovább olvasom a könyvet, és ott leírta, hogy ilyenkor nehéz, mert a bal agyféltekünk még nagyon bele akar szólni a dolgokba, és folyamatosan az a gondolatunk lesz, hogy mi erre nem vagyunk képesek :) Próbálok ezen a gondolaton túl lépni. Ehhez a képhez nagyon nehezen találtam meg házon belül a témát. Minden sarokba túl sok minden van (könyvespolc, kabátok, akvárium) és nem mertem neki állni. Aztán eszembe jutott az emelet :) Furcsa érzés volt elkezdeni. Mikor leültem a papírral és felrajzoltam az első vonalakat, akkor teljesen kikapcsoltam. Az se okozott gondot, hogy a lányok sikítozva játszottak az apjukkal :)) Fogalmam sincs mennyi ideig rajzoltam, de egy biztos, hogy azt vettem észre, nem látok olyan sötét lett :D Kíváncsian várom a következő kihívást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése